Írok valamit,igaz,tanulnom kellene,de sajnos rossz nebuló vagyok,és a hétvégét is elszórakoztam(fölmentem szombaton Normafára anyával pattogózni meg makkot szedni,vasárnap meg teszkózhattam,mert nővéremnek az az élmény).
De hát ha meg mindig az iskolában kussadok,akkor meg tiszta lelki beteg leszek,egész nap ülhetek a padban,a 1,5 órás tanórák többsége dögunalmas,a főiskola meg olyan,mintha egy kórházból alakították volna ki,tiszta lehangoló,minden fehér,ami meg nem fehér,az szürke.Na jó,natúr fa színű.A szürke redőnyök általában mindig le vannak húzva,hogy éghessen a neonfény,még fényes nappal is.
Egyedül a könyvtár az,aminek elviselhető a hangulata.
Meg az irodák.Tiszta budoárhangulat.Év munkahelye mindörökké.Fotelok,színes padlószőnyeg és falfestés,színes képek a falon,családi fotók,szobanövények,az irodisták gyerekeinek műalkotásai,szárazvirág-kompozíciók,plüssállatok,kerámiafigurák.
Nekem meg olyan helyen kell tartózkodni,hogy legszívesebben fölvágnám az ereimet egy tompa műanyag rambókéssel.
Legalább valami pasztell színűre kikenhették volna a falakat.Vagy valami iskolai életről készült imázs fotókat tettek volna ki.
A folyosókon van kint pár kép,de nem éppen ott töltjük a legtöbb időt.

Alkotgatni nincs túl sok időm.Összehoztam két képet,igaz,csak akvarelleset,mert az hamar megvan.Ötlet van,idő nincs.

Ennek ellenére egy csomó pénzt otthagytam a festékboltban,igaz,már kellett.Annyi aranyfestéket vettem,hogy azt két év alatt se kenem el.De ha így halad,a többit se.Vettem drága állatszőr ecsetet,legvékonyabbat,mert elegem volt,hogy a sünis állandóan csak porzik.

Vettem a teszkóban egy jó képeskönyvet Hajdanvolt Magyarország címmel.Nem akartam könyvet venni,ez csak úgy leszólított.A borítója alapján azt hittem,hogy kicsiknek van,de szerintem bárkinek hasznos,aki tudni akarja,hogy milyen volt az 500,800 évvel ezelőtti Magyarország.Nosztalgiának se utolsó,elmerenghetek fölötte párás szemekkel,hogy milyen volt,amikor még egyetlen panelház,Kádár-kockaház,vagy napjainkbeli csoda se rondított bele a tájba.A lámpaoszlopokról,közlekedési táblákról-lámpákról,autókról,aszfaltutakról nem is beszélve.A kifestésekkel sajnos szerényen bántak,de hát nem mindenki olyan szabados nagy művész,mint én.Kirándulásokon nélkülözhetetlen,mert sajnos mindenütt csak bokáig érő romok vannak,és ez csak rosszabb lesz.Eger városa régen gyönyörű volt,most meg egy semmitmondó barokk tucatváros,amiből van egy csomó.A barokk templomot szerintem sose fogom értéknek tekinteni,mert minden faluban van,igaz,jobb mint a szocreál meg a későmodern.Székesfehérvár is csodaszép azzal az alumínium szoci plázával.Ha jól tudom,Eger központját is ellátták eggyel.

A Normafára menet sok szép házat láttam,a szívem fájdult meg.Persze nem az új burzsoázia ízléstelen frédibéni meg neokocka villái miatt.Olyan 100 valahány éves villát akarok,más nem kell.Pesten nem kell semmi.És ott akarok valamerre lakni,és nem itt a kilencben,a "sor" végén.Mondjuk már Krisztinaváros vagy a Viziváros is megfelelne.

Rájöttem,hogy hercegnő-komplexusom van.Bár a mostani Hercegnős babák igazából nem jönnek be,még talán Aranyhajat elfogadnám.Egyébként a mesék aranyhajú királylány alakjában a középkori női szépségideál konzerválódott,igaz,ezt szerintem kevesen tudják.A sárkányos mesékben,ahol a királylányt meg kell menteni,meg a Szent György-legenda.Kislánykoromban nem szerettem a babákat,csak plüssállatokkal játszottam.Most arról álmodozom,hogy jön Rupert király a maga vörös hajú,szeplős valójában,a fehér lován,és megment.Mert enélkül nem élet az élet.Én meg vagyok a királylány.